3. fejezet:Az elveszett szoba
Ismét a jól ismert hangokra ébredtem,hangos sikoltozás,vérfagyaszó üvöltések,és hasonlók...Felültem,láttam h a padlón fekszem,de nem tudtam h miért vagy h hol vagyok,mert ez nem a megszokott toronyszoba volt.Aden se volt itt...Körbenéztem és ekkor esett le h egy börtöncellában vagyok...Na de miért?Felálltam nagy keservesen és a rácshoz botorkáltam.
-Hahó!Van itt valaki?-kiáltottam el magam,de semmi.
Lerogytam a fal mellé és nekidőltem a rácsnak.Elgondolkodtam,majd hirtelen valami kizökkenetett.Felkaptam tekintetem.
-Ki van ott...?-suttogtam.
Morgás,semmi más válasz...Nyeltem egyet,majd felálltam.Vártam h megjelenik-e a börtöncella előtt...És igen,egy váratlan pillanatban odaugrott egy hatalmas farkas.Kitágultak pupilláim,és meredten bámultam az állatot.
-Most velem jössz!-morogta.
-De nem tudok,be vagyok ide zárva...
Fogai közt megcsillant valami.A kulcs,hát persze ki gondolta volna...
-Add ide...-mormogtam,majd kikaptam a fogai közül a kulcsokat és egy fordítás a zárban majd kint is voltam.
Megforgatta szemeit a farkas,majd rohanni kezdett.
-Hé,most hová mész!?-kiáltottam el magam,de utána rohantam.
Néma kuss.Nem szólt semmit csak szélsebesen rohant ki a börtönvár ajtaján,majd át a kerten.Én persze loholtam utána.Hirtelen megállt és felnézve körbeszaglászott.Az erdőben voltunk.
-Na mi az?-lihegtem és ránéztem a farkasra.
-Itt van...-morogta halkan és még mindig szaglászott.
-Ki!?
-Mind1,gyere kölyök.Nincs itt semmi keresnivalónk.-mondta és kaparni kezdte hirtelen a földet.
Figyeltem.Egy hangos reccsenés majd beszakadt a föld és zuhanni kezdtem.Ijedtemben felordítottam.
-Kerüld a vörös ajtót kölyök!-ordította majd teljesen eltűnt szemeim elől,és csak merő sötètségben zuhantam tovább...
Mit jelenthet az h kerüljem a "vörös ajtót"?Az mégis mi a franc lehet!?Foggalmam nem volt róla...Egy kis idő után hirtelen földet értem.Felszisszentem mert a karomra estem.Fájt,de felálltam és körbenéztem.Arcomról sugárzott a fájdalom de nem törődtem vele.Minden sötét volt,de egy halvány fénysugár megütötte szemem..Arra felé indultam.Nem mentem csak kb 10 métert,de a fénysugár egyre halványodott...Kezdtem szédülni,nem tudtam h h estem a kezemre vagy bármimre,de égető és szúró fájdalmat éreztem mellkasomban és karomban.Alig kaptam levegőt...Hirtelen minden elsötétült,pedig egy ajtóhoz értem.Nekitámasztottam kezem az ajtónak,nem láttam semmit.Térdre zuhantam és felköhögtem vmit...Vér volt,ugyanis mellkasom nem csak úgy fájt,hanem egy hosszú fémrúd állt ki belőle...Amikor lezuhantam akkor szúrhatott át,de a hirtelen ijedtségtől észre se vettem.
-A rohadt életbe...-mormogtam és újra rengeteg vért köhögtem fel.
Kezdett visszajönni némileg a látásom,így amikor sikerült vmit észrevennem a merő sötétségben kirántottam a rudat magamból.Felordítottam és nekiestem az ajtónak.Ennyi...Minden elsötétült és ájultan estem ösze...Nem tudom mikor de hosszú idő után magamhoz tértem.
Magamra pillantottam.Egy vértócsában feküdtem.Felnéztem.Egy hatalmas ajtónak dőlve ültem a földön.Valah sikerült feltápászkodnom és ránéztem a fekete ajtóra.Fekete volt,de ahol nekiestem vérvörös.Felmértem az ajtót,nem volt rajta kilincs...Ekkor eszembe jutott az amit a farkas mondott..."Kerüld a vörös ajtót kölyök!" de nem tudtam miért...Egy kéznyomot pillantottam meg középen.Rátettem vértől ázott kezem és hirtelen kitárult az ajtó.
-Ez meg...?-suttogtam elgondolkodva.
Még mindig nem értettem miért kéne kerülöm,nem tűnt veszélyesnek...Elindultam befele fogva mellkasom.Csöpögött utánam a vér,de mentem tovább lassan csoszogva.Hangok ütötték meg fülem.Keserves nyöszörgések.Haladtam tovább mit sem törődve az ismert,mégis dobhártyaszaggató hangokkal.A zajok egyre erősödtek.Tudtam,h nem kéne igazán itt lennem,de nem láttam más kiutat.Hirtelenfelnéztem egy éles fényre.
-Mit képzelsz magadról te kis taknyos!?-üvöltüötte egy mély hang.
-Én csak...
-Kotródj innét!Nincs itt semm ikeresnivalód!Hogy merészeled idedugni a képedet!?Mocskos vámpír...-morogta a mély orrhangon beszélő férfi.
Ekkor a korbácsot lerántotta az oldaláról és felém suhintott,de egy mozdulatztgal ki is kerültem.
-Ki akarok jutni innét!-mormogtam a pasasnak,aki igazán nem volt szimpi.
Nem válaszolt,csak valamit dünnyögött,majd ismét az éles fényt irányította a szemembe,ami a lámpából származott.
-Hogy kerülsz ide?
Hallottam hangjában,h egyátalán nem akarja eltűrni jelenlétemet.
-Egy farkas belököt tegy lyukba és leestem ide..
Hümmögött.
-Gyere taknyos..-mormogta majd felkapva galléromnál húzni kezdett az egyre keservesebb,vérfagyasztó nyöszörgések irányába...